A Zenthe Ferenc által alakított kuruc tévéhős annak idején a Szovjetunióban talán nagyobb népszerűségre tett szert, mint Magyarországon. Ezzel magyarázható, hogy jó néhány évvel a függetlenség visszanyerése után, konkrétan 1997-ben az észt fővárosban megnyílt magyar étteremnek a Kapten Tenkes elnevezést adták.
A magyaros berendezésű, fő helyen a vezérlő fejedelem, II. Rákóczi Ferenc portréjával ékesített teremben a magyar ételek és italok mellett hazai zeneszámok is várták a vendégeket. A Tallinnba látogató magyaroknak az étterem egy fajta „anyahajóként” szolgált: gyakran ott gyülekeztek és indultak városnézésre a kisebb-nagyobb csoportok, vagy oda tértek be megbeszélni a  látottakat.

Az intézmény mégis első sorban a helyiek választékát bővítette, éltek is ezzel a tallinniak, az észtek mellett szép számban az oroszok is. Nem véletlen, hogy honlapjuk az észt államnyelv mellett angolul és oroszul tájékoztatta a potenciális vendéget az ott rá váró gasztronómiai örömökről. Ezek elsődlegesen a magyar konyha nevezetességei a halászlétől és a gulyáslevestől a töltött paprikáig és a puszta-pörköltig (lánykori nevén paprikás krumpli…)

Számunkra is különlegesség a Rántott velő Buga Jakab-módra, nem szólva a Kijevi kotlett á la Tenkes ukrán beütésű töltött csirkemellről. Nem maradtak el tőlük az italok sem, a borok, pezsgők, gyomorkeserűk és pálinkák tovább erősítették a baráti érzéseket irántunk.
Erre az eddiginél is nagyobb szükség lenne, miután Budapest pár éve a tallinni magyar nagykövetség bezárása mellett döntött. Az észteket, akik a nyelvi rokonságot nagyra tartják, a magyarokban pedig a „legnagyobb testvérnépet” tisztelik és szeretik, váratlanul és kellemetlen meglepetésként érte a hír.

Az irántunk eddig táplált észt rokonszenv megőrzésében a továbbra is működő tallinni kulturális intézetünk mellett nem elhanyagolható szerep maradt volna a Kapten Tenkesre is – ám azt nemrég ugyancsak bezárták. Az egykori tulajdonosok, akik magyar étteremként működtették a Tenkes-t, a magas bérleti díj miatt egymás után léptek vissza. Végül, aki most ott működik, és a jelek szerint ki is tudja ezt fizetni, átalakította – sushi-bárrá…

Köszönöm Vágó István és Lupták Zoltán barátom segítségét. 

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban