Páskándi Géza: Labiş emlékének

Nicu, az őzed feltámadott.
Szarvasod fut csalitban.
Fölhajtottam egy „dorobáncot”
Emlékedre a kis butikban.

Nicu, tél van, kékes, mint akkor.
Cipőd sarka – a zseniális
Achillesz-sarok kopik a fagytól:
Lelkes volt, hogyha sorban állt is.

Nicu, őzeid – zsenge hősök:
Hisz mesékben csak az oroszlánok,
De rímekben gyönge kis őzek
is uralhatják a vad világot.