Salamon István halálára

[Budapest, 1951. VII. 6.–2020. IV. 20., Budapest]

Tárgyai között az apró rézolló
rávallott örökké. Nem mágnesezett,
és a magnószalag-vagdosó kezet
úgy szolgálta ki, mint néma boncoló.

Egyre kisebb lett a vevő szerkezet;
kezdetben nagy volt a vállon táncoló
bőrtáska s benne a diszkréten szóló
szalag mely maga volt az emlékezet.

Aztán papírmunka, mely nélkül halott
limlommá válik a napi gyötrelem…
Lakása raktár, pormentes archívum.

És rendező elme nélkül áll ma ott
a felgyülemlett hangos történelem.
A könnymentes gyász angyalait hívom.

Budapest, 2020. IV. 26.

digital blues

a majd’ mindenkinél ott lapuló mobil
megváltoztatta méla merengésünk
van ki tíz ujjal pötyög a kijelzőn
ó nagy idegenség
ki temet el engem

Budapest, 2020. IV. 25.