In memoriam GABRIEL GARCIA MÁRQUEZ

2014. április 17.

„Az eseményeket nem az emberek megszokott időrendjében helyezte el, hanem úgy sűrítette össze egy évszázad mindennapos epizódjait, hogy ugyanabban a pillanatban együtt legyen érvényes valamennyi.” (Száz év magány)
Macondo egy boldog falu. Mindenki harminc éves, és még soha senki nem halt meg. Jégnézőbe is mennek. Arany, címeres éjjelit használnak. Aztán elvadul minden. Márquez világa fikció és valóság, felöleli a történelmet, a gyűlöletet, szerelmet. Ha olvassuk, nincs menekvés, a Buendía-nemzetség magány sújtotta kínjain át repülünk a sárga pillangók között, a soha el nem múló esőben, a szárnyas kalapot viselő Melchiades találmányai és pergamenjei között, néha földet zabálva, máskor felszállva a mennyekbe. Megint máskor vérrel átitatott gyilkosságokban tobzódva.

Nyugodj békében, géniusz.

Fotó: Internet