Harminc évvel ezelőtt, valami pénztelen suhancok jöttek hozzám, hogy a náluk lévő rozsdás redőnyzárat vegyem meg, mert kellene egy kicsi pénz nekik cigarettára és pálinkára.
A redőnyzár sáros volt, de szép, hát meg is vettem, pedig tudtam jól, hogy nekem az éltemben soha nem lesz szükségem semmiféle redőnyzárra.
Ütöttem egy szeget a régi házunk falába, s a redőnyzárat ideiglenesen fölakasztottam rá, hogy lássam az udvarról, ahányszor kimegyek a házból.
Szeretem ezeket a régi, vasból készült tárgyakat, mert azokat nagy gonddal és lélekkel tervezték meg, némelyik valósággal gyönyörködtetik az ember szemét, több ilyen tárgyat összeszedtem az évek folyamán.. De ez a redőnyzár azért is érdekes, mert reá van írva, kinek a fejében született meg ez a forma, s talán a kivitelezés is.
Erre a redőnyzárra ez van írva: Grünwald Jenő első nagyváradi és erdélyrészi műlakatos és redőnygyár.
Sokszor merült fel bennem a kérdés, ki lehetett ez a Grünwald Jenő, miket gyárthatott még ő, több mint száz évvel ezelőtt. És az is, hogy megúszta-e a második világháborút, mert sokan nem úszták meg…
Elolvastam Nagyvárad történelmét a kezdetektől a mai napig és megtaláltam Grünwald Jenőt.

Az alábbi sorokat a nagyváradi Reggeli Újságból másoltam ki, írta Farkas László:

„Grünwald Jenő redőnygyáros 1869-ben született a Szatmár megyei Batiz községben. Szatmáron lépett a rézműves pályára, már 12 éves korában, majd a lakatosmesterséget tanulta ki. Az akkori céhrendszer szokásai szerint, hét évig vándorol városról városra, mestertől mesterhez. Töretlen ambícióval tanul és dolgozik. A vándorélet során megtakarított pénzből Nagyváradon telepedett le és egy kis lakatosműhelyt nyitott. Vasszorgalommal dolgozott és fejlesztette műhelyét az évek során, olyannyira, hogy néhány év alatt termékei a szomszédos városokban és a fővárosban is ismertté tették a nevét. Nevéhez fűződnek a Moskovits palota, a Főutcai Rimanóczy palota vasmunkái és balkonrácsai, a Royal terasza, a hadapródiskola, a huszárlaktanya, a gyermekmenhely belső vasmunkálatai. Dolgozott cége Budapesten a Pallace szállodában, Crikvenicában a Miramar Hotelben, a nagyenyedi megyeházán, a zilahi törvényszéki palotán is, ahol külső és belső vasmunkákat is végzett. Mikor anyagi helyzete teljesen megszilárdult, megalapította redőnygyárát. Budapesten kívül egyetlen városban sem volt addig redőnygyár. A nagyváradi volt az első és ennek az lett az eredménye, hogy a környező városokból azonnal elárasztották rendelésekkel. 1922-ben fivéreivel, Hermannal és Mórral fém és bádogáru gyárat létesített. 1929-ben faredőny-gyártással bővítette gyára tevékenységét. Az első világháború éveiben a győri Magyar Ágyúgyárban mint műszaki tisztviselő és szerszámgép-tervező dolgozott. Az itt szerzett tapasztalatait, üzemében később kamatoztatni tudta.
Grünwald Jenő nem csak iparosmester, gyártulajdonos, a kulturális és jótékonysági életében részt vállaló polgára is választott városának, Nagyváradnak.”