B. Tomos Hajnal: Kamasz-sztori
Azt hittem akkor,
felvezetsz a csúcsra,
hol fél lábon állunk majd,
fejünket felhőbe fúrva –
magadhoz ölelsz
s akárha Istenhez,
éterbe kiáltod, hogy
csak én kellek neked.
De te csak mentél
leszegett fejjel
tovább az ösvényen,
s végül – már lenn
a völgyben – kibökted,
hogy egyetemre készülsz,
(ezt már eldöntötted)
és már holnap indulsz
MÁS úton,
MÁS városba…
amiből az is következett,
(persze csak utólagos megvilágításban)
hogy a tartalékos MÁSSAL.
Pusztai Péter rajza