Látható ellenéggel szemben
harcolt eddig az ember:
testvérrel, baráttal, rokonnal,
szomszéddal, munkatárssal,
ismerőssel, idegennel,
más nemzettel,
okkal, vagy ok nélkül,
mert kellett az ellenség,
mint tükörnek a keret,
mint rajznak a kontúr.

Értelmezhető, kimagyarázható,
de határozott jelek mutatják
égen és földön, hogy
a történelem új ösvényre lépett,
már nem az ember –
ő végleg tehetetlen,
fegyverhordozója csak
a fekete lovasnak.

Megölné, szökne, menekülne előle
járatlan völgybe, bunkerbe,
barlangba, sziklahasadékba,
de nem lehet,

a világ nyitott,
és úgy is marad:
túl erősek a világot
összefogó kötelek,
erősebbek,
mint a gyökerek;
mint önnön árnyékát
cipeli magával a maszkos
lovas gyilkos kardját…

2020.04.21.