„Add meg nekem, uram, jó szerencséd!” (Mala imája)

A cigány életében nem sok összefüggés van az erőfeszítés és az eredmény között. Minden a szerencsétől függ, és attól, aki megadhatja vagy megtagadhatja, a Deitől, akit a mánusok baro Develnek, nagy Istennek hívnak: közvetlenül tőle függ minden.
Nono mindig úton van, de se jogosítványa, se biztosítása. A baro Devel jóságára bízza magát, ami szép dolog… és a rendőrökére, amely nem éppen ésszerű. Nono börtönbe kerül, ez balszerencse, de ki is szabadul: hála a baro Develnek!

Dragan rossz vágányon indult el. A szülői otthon nyomora és drámái csavargó fiatalok közé sodorták. Zsebtolvaj a metróban. Ezzel nincs egyedül.
Dragan is megkísérti a szerencsét és néha sikerül neki. Gátlások nélkül meséli el kalandjait Marie-Thérèse nővérnek.
— Szegény Draganom, gondolkozz egy kicsit, gondolj azokra a szegény emberekre, a szegény munkásokra, akiket kirabolsz, arra a kis öregasszonyra, akitől elveszed kevéske nyugdíját…
— Ó igen! — válaszolja Dragan. — Sírnom kell, ha rájuk gondolok. Ezért inkább nem is gondolok ilyesmire.
Dragan lopott az utcán. Utána eredtek, ő metróra szállt, nagy igyekezetében megrándult a lába. Épp hogy megmenekült; fogott egy taxit és a Sacré-Coeurhöz hajtatott, hogy hálát adjon a Deinek, amiért nem kapták el a zsaruk. Hálája jeléül az egész aznapi bevételt a perselybe dobta. Hát nem keresztényi?!

A cigánynak ügyességre, ravaszságra, leleményességre van szüksége ahhoz, hogy megállja helyét egy olyan játszmában, ahol az esélyek túlságosan egyenlőtlenek. Ki gondolna arra, hogy lányra, cseréljen egy fiút, hogy az elkerülje a katonai szolgálatot? Bár kétségtelen, sokféle módon lehet megszabadulni a hadseregtől.
— Rásáj, meg ne sértselek és a Jóisten áldjon meg, én minden éjjel levizeltem a matracomat, így aztán hazaküldtek.
Másokat is hazaküldtek, például azért, mert analfabéták. Furcsa módja az írástudatlanság elleni küzdelemnek!

Korunk szerencséje a versenypályákon vágtat felénk. Eddig még nemigen ismerték a lottót Cigányországban, de ha valaki undorodik a lóhús evésétől, habozás nélkül elkezdi „bátorítani a lófaj javítását”, hiszen ez a lóverseny fogadások hivatalos célja. Azzal, hogy elkótyavetyéltem a rádiómat, megfosztottam magam attól, hogy hírt kapjak az emberekről, de belefáradtam abba, hogy állandóan gebékről kellett híreket hallgatnom. A kirvim (keresztapám) a lóverseny megszállottja. Ha a háromból két jó számot eltalált, úgy véli, „majdnem nyert”. Hiába magyaráztam neki, hogy mindent elveszített, ő úgy érzi, jó úton van. Még egy icipici szerencse és megvan a nagy vagyon. Vannak olyan sorscsapások, amelyek felélesztik a kedvet, hogy e rejtett nemzeti csapdába sétáljunk. Yaki nyert, vett magának egy új lakókocsit s ezzel életre szóló hűséget fogadott a szerencsejátéknak. Jövő vasárnap talán egy Mercedesszel.

(Folytatjuk)