Keszthelyi György: Ha visszatérne a harangozó

Leülepedett a por,
szürkén, piszkosan.
Bégetnek, ugatnak,
nem kérdezek,
nem mérlegelek –
úgy, mint a bronzharang.

Helyben vagyok: jöttment
turista, látogató,
az Úr asztalánál
tömjénfüstösen
reggelizem a bűnbánatot.
A harangozó csak
húzza, húzza le-fel
a kötelet és az órát,
úgy, ahogy rámérték,
addig, amíg.

Várom, hogy visszadobják,
hazabicegjen,
mint számkivetett, sánta galamb.
De rajta a stigma,
innen is kirekesztik
előbb vagy utóbb.