Korábban bő válogatást közöltünk a szerző vírusos időkben született rendhagyó paródia-gyűjteményéből, amelyet első ízben közösségi oldalán tett közzé. Közlésünk végén jeleztük, a kolozsvári Ábel kiadó vállalta a gazdag anyag megjelentetését; az alábbi két, történelemnépszerűsítők, illetve Karinthy Frigyes modorában írt darabokat most a gyűjtemény zárófejezeteiként nyugtázzuk. (CsG)

Történelemnépszerűsítősen

Bizonyított tény, hogy a koronavírust egy magyar kutató, Lázári-Setét Lajos fedezte fel jóval a kínaiak előtt, akik még a világon sem voltak, amikor ez a tudós már Cinóber-díjat kapott, a románokról nem is beszélve, akik közül csak Lucian Boia normális, legalábbis a történészeket illetően. Mindent megelőzött, kivéve a rovásírást, melyről még a honfoglalás előtti korból származnak adataink a szénfalvi vakondtúrásból. Lázári-Setét a vakcinát is kidolgozta, ezt azonban elsodorta a tatárjárás és mindegyik Béla.
Ezután következett, mint jól tudjuk, a mohácsi veszedelem, amelyről sajnos nincs egy jó rockoperánk, amelyet a csíksomlyói kantárban bemutathatnánk, igaz, most azt sem tudhatjuk, mikor kerülhetne rá sor. II. Lajos a Csele patakában felfedezte az oltás receptjét, s ezen sajnálatos módon nagyon elmerengett. A túlélők ellenben nem voltak restek, és kimentették a vízből, mármint a kőbe vésett receptet, innen származik a híres vers, miszerint a kő marad.
A viszontagságok viszont nem értek véget keresztény bástyaként porló nemzetünk számára. A kőbe vésett receptúrát ugyanis Szálasi, az álnok nyilas, noha más ügyben nem tévedett teljes mértékben, külföldre menekítette, úgy gondolván, hogy alvezére, Kisfaludy Maverick megmenti őt az akasztófa alól. Ez elmaradt, így hát a kőbalzsam most is ismeretlen helyen tartózkodik, és csupán vitéz Zsindeli Zsigmond orvos-, had- és helytörténész írásaiból tudunk róla, aki egész életének az egyik felét a magyar koronavírus kutatásának áldozta, erre kapta a Maszkköszörű érdemrendet is. Zsindeli leírta a bizonyítékokat, és hozzájuk képzelte a tényeket, már ahogy minden nagyszabású történész cselekedni szokott.
Köszönöm a figyelmet, remélem, élvezték az előadást. Külön örülök, hogy erdélyi testvéreim ilyen szép számban eljöttek, hiszen én is Zordonzivatarról származom, és amikor elmesélem szkájpon az Oslói Magyar Háznak, hogy hányan voltak itt, bizonyára örülni fognak.

Karinthysan

Nem mondhatom el senkinek,
elmondom hát mindenkinek.

Hogy mire valók e paródiák?
Nem kérdezzük: mire kalácsba mák?

És miért éppen most, midőn a járvány?
Egyes szobrokon is röhög a márvány.

A minap láttam éppen: a darázs
éppen Dávid hüledt arcára mász,

és Dávid olyan kancsi, mint egy kis
michelangelós Johnny Malkovich.

Nem mondhatom el senkinek,
elmondom hát mindenkinek,

hogy miközben arcomra fagy a maszk,
a maszkra is ráfagy egy másik arc,

és miközben a jó szert fröcskölöm,
saját poénjaimat röhögöm,

mert szeretem, hogy van még humorom,
amíg a járvány átkát mormolom,

és hiányoznak már az emberek,
akiket szerettem s szeretek.

Nem mondhatom el senkinek,
elmondom hát mindenkinek,

hogy közel se mehetek senkihez,
és remélem, a sors fel nem vizez,

marad belőlem egy kis ez meg az,
kis léleknyár, kis érzelemtavasz.

Megemlíteném még a fordítókat,
mint páratlanul hangulatrakókat:

tőlük tanultam én jeszenyinül,
Shakespeare-ül, Wilde-ul és mindenkiül,

nélkülük nem lennék az, aki vagyok,
nem tudnám, mért kaptam és hogy adok.

Innen is üdvözöllek, Elemér,
hogy megrajzoltál minden versemért,

s bár sűrűn mondtad tán, hogy Kyrie eleison,
végül mégis az várt rám, ami kell:
egy másik univerzum.

Nem mondhatom el senkinek,
elmondom hát mindenkinek.

És köszönöm az Ábel kiadónak,
hogy épp engem érzett megbízhatónak,

holott a könyvszakma oly nehéz:
a pénztárca többnyire félre néz.

Szóval: köszönöm mindenkinek.
Koronát nem kívánok senkinek.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ