– Kedves Péter, örömmel hallgattam végig Facebook oldaladon ama feltett szándékodat, hogy Karanténkorál fedőnév alatt felolvasol az erdélyi életünket őszinte, igazító szándékkal megközelítő irodalmi szövegekből. Karanténkorálod indítása Pavel Şuşară Sissi című poémájával – telitalálat, a szöveg megjelenése a Lector kiadónál valóságos irodalmi eseménynek számít. Szeretném, ha minezek kapcsán, kissé elbeszélgetnénk.

1. Mi volt az, ami felkeltette érdeklődésedet Şuşară szövegében?
Ő maga, mármint a szerző. Vígh Emese portréfilmet készített velem az Art-delenisme című műsorban a TVR Culturalon, és Pavel felhívott. Éppen buszoztam, még Kolozsváron éltem, és ingáztam Vásárhelyre. Csengett a telefon, és megbízott a fordítással. Ahogy előadta a poéma ötletét, azonnal megtetszett. Sissi inkább legenda volt a számomra, mint történelmi tudás, aztán beástam magam az életébe.

2. Meglátásod szerint a költő milyen képet nyújt erről, a magyarság számára különösen rokonszenves uralkodó asszonyról? Mi volt az, amiért a költő éppen ehhez a témához nyúlt?
Szerintem Pavel költészet-felfogása lehetett a fő ok. A marosvásárhelyi könyvbemutatón foglalta össze, hogy az ő számára a vers sokféle beszéd együttese. A Sissiben van líra, epika, esszé, memoár, az egész mégis poéma. Magas színvonalon képviseli a posztmodern poétikát. A másik ok az, hogy Șușară maga is többidentitású helyen, a Bánságban látta meg a napvilágot, onnan került Bukarestbe, s ez a sokféleség hatott rá.

3. Szerinted mit válaszolna ma egy olyan asszony, mint Sissi királyné egy, a költőéhez hasonló levélre? Mennyiben ürügy az évtizedeken átívelő kapcsolatfelvétel a Habsburg császárság egyik legendás személyiségével, és mit tud nyújtani a mai (magyar, illetve román) olvasónak?
Nem tudom, mit válaszolna. Sissi, mint később Rudolf különös életét kutatva megtudtam, önző és nárcisztikus lény volt, aki leginkább a saját szépségével volt elfoglalva, szóval Isten tudja, mennyire hatotta volna meg egy ilyen költői levél.
A magyar és román olvasónak azt mondhatja ez a levél, hogy létezik normalitás. Az acsarkodás nem egyedül van a színen, bár hangosabb és talán nagyobb számú képviselővel rendelkezik. Nemcsak autonomisták és ellenautonomisták, Boiát kritikátlanul imádók, Romsicsot kritikátlanul megvetők nyüzsögnek a világban, műveletlen műveltségrajongók, hanem olyan emberek is, akik művészettörténész létükre (ez Pavel eredeti foglalkozása) verset írnak, román létükre magyarokról és szerbekről beszélnek, és egyáltalán, annyira reneszánsz a lelkületük, mintha nem is 2020-ban élnének.

4. A szöveg magyarításában milyen alkotói gondokkal kellett megbirkóznod? Az európai költészet szellemi és értékskáláján hol helyeznéd el Pavel Şuşară eddigi munkásságát?
A gondom éppen az összetettség volt – ahogy Ion Mureșan fogalmazott még a román kötet kolozsvári bemutatóján, Șușară méneseket hajt. Sissi verseinek fordítását kerestem, bánsági helyneveket, történelmi információk után kutattam, és közben elmerültem az eredeti bonyolult, bartóki zenéjében.
Vagy T. S. Eliot-i, Ezra Pound-i, Szilágyi Domokos-i lírájában; a Kovács András Ferencében, aki szintén írt ilyent, l. például a Széchenyi-sakkot. Amit tudtam, amit egyáltalán tudhattam, arra mind nagy szükségem volt.

Kérdezett: Cseke Gábor