Şuşară Sissi-je – kritikai megközelítésben

Zsidó Ferenc: Sissi századai

Izgalmas vállalkozás a román Pavel Șușară Sissi című poémája, lírai versbetétekkel tűzdelt fiktív levele. Magyarul Demény Péter tolmácsolásában jelent meg, a Lector Kiadó gondozásában*.
A címzett Wittelsbach Erzsébet Amália Eugénia, becenevén Sissi, Ausztria császárnéja, Magyarország és Csehország királynéja (1854–1898), Ferenc József felesége, a feladó pedig Sissi titkos imádója, az énelbeszélő Șușară, aki azonban igazi alakváltó, személyek és korok között/fölött utazik, hogy egy végső alakváltozatában a királynő gyilkosává, a merénylő Luigi Luchenivé váljon.
Annak ellenére, hogy valóságosan nem ismerik egymást, az énelbeszélő vallomásában egy nagyon mély, már-már emberen túli dimenziójú kapcsolatról számol be: „mi soha nem beszéltünk egymással, és írásaidra egyetlen idegen tekintet sem vetült. Hozzám azonban eljutottak a gondolataid, nagyon figyelmesen olvastam a tekintetedből…”
Így lehetséges, hogy az énelbeszélő a királyné titkos, igazából meg sem fogalmazott gondolatait is ismeri, sőt versbe is szedi.
Terektől és koroktól függetlenítve magát, századokat ugorva mesél Sissinek mindarról, amit ő itt hagyott: „Ha most elutaznál Budára, hogy lásd az utcákat, melyek homlokzatát az ötvenhatos golyók csonkították meg, azt hihetnéd, Temesváron, Bukarestben vagy Szebenben jársz nyolcvankilenc karácsonya után…” A poéma koncepciója szerint Sissi örökkévaló, mert egy igazi királyné sosem hal meg igazán, csak elrejtőzik, eltűnik. És hűséges alattvalójának belső, szívbéli kötelessége a fejleményekről őt tudósítani. A császárság békebeli éveiről nosztalgiával beszél, számunkra, magyar olvasók számára külön érdekesség, hogy a Monarchiára, a korabeli magyarságra az akkor kisebbségi románság perspektívájából kapunk rálátást: „Azt hiszem, megörülsz ezeknek a híreknek, és amikor hallod őket, rájössz, hogy a világon minden rendben van, hogy mélyen rejlő bugyraiban a Császárság lustán és biztosan lélegzik…”
A mű tehát különféle szövegtípusok kollázsa is, él és visszaél irodalmi/kulturális értékekkel, szüzsékkel, igazi posztmodern óda, vágy, rajongás, nosztalgia megszólaltatója, egyben olyan történelmi utazás, mely nem ismer konvenciókat. Megjelennek Șușară bánsági gyermekkori emlékei, a kommunizmus és kollektivizálás, ezekre rávetülnek a nagybátyja mítoszteremtő, babonás elbeszélései és pár nagytörténelmi esemény alulnézetből, hogy eljussunk a végkifejlethez: „Jól tudom, / hogy szomorú vagy, és Trója a lelkedben, / valamiképpen mindketten ugyanabban a betegségben szenvedünk, / a Történelem hatalmában vagyunk…” – ezt már Luigi Lucheniként írja Sissinek, Lucheniként, aki imádja a királynőt, de történelmi küldetését teljesítve végez vele. A mű logikája szerint ezzel lehetőséget nyújt számára az örök túlélésre, a Sissi-mítosz megszületésére, az örök nosztalgia éltetésére.
A külcsín szempontjából is különleges kiadvány illusztrációi Mircea Bochiş képzőművész küldeményművészeti (mail-art) akciója nyomán születtek.
Tipikus közép-európai könyv ez, igazi multikulti, az osztrák–magyar–román közös múlt emlékezetes irodalmi feldolgozása, egyszerre lírai és enciklopédikus, tablószerű és látomásos. Sissi öröksége mi vagyunk, e huszonegyedik század jövőt kérő, múlton csüngő fiai: nem túllépnünk kell ezen a múlton, hanem megismernünk/megértenünk azt, mert csak akkor leszünk képesek tájékozódni a jelenben és tervezni a jövőt. Eredeti megközelítés, nagy echójú mű, melyben minden olvasó megtalálhatja a neki tetsző regisztert, szólamot.

* Pavel Șușară: Sissi. Fordította: Demény Péter, Lector Kiadó, Marosvásárhely, 2018.

(Megjelent a Várad folyóirat 2019/8. számában)


Váry O. Péter: Sissi-szimfónia

A Bánságban is, mint mindenütt a néhai Habsburg Birodalom peremvidékein, még mai napig élő a Sissi-legenda. A birodalom katonái a nagy háborúból hazatérve a sok történet közt hazavitték a magyarok királynőjének drámáját is, szépségéről regéltek, szerelmeiről meséltek.

És ez a legendákba burkolt, de nagyon is valós női ideál vagy istenség nem hagyhatta nyugton azt a felnőttet, akinek gyerekkorában a családi történetek közt sokszor előfordultak Sissi-históriák is – különösképp, ha ez a felnőtt íróember, helyesebben sokoldalú alkotó, többek közt költő is. Pavel Șușară a neve, és a birodalom szülöttének vallja magát. Hát megírta leveleit Sissinek, találóbb megnevezés híján költeménynek nevezett műfajban, szerepjátékot játszva, családi történeteket beleszőve, Sissi verseit is felhasználva – és lett végül egy szövegszimfónia. Nagyjából ez a története a román kultúra napja alkalmából a Teinben tegnap bemutatott könyvnek, mely tavaly Demény Péter tolmácsolásában magyar fordításban is megjelent.
Amúgy a román kultúra napját Mihai Eminescu születésnapjára időzítették, így hát mi sem természetesebb, mint hogy az est házigazdája, Szonda Szabolcs, a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója beszélgetőtársait, az est két meghívottját a román nemzeti költőhöz való viszonyukról faggassa, innen jutva el néhány kitérővel („most olyan rabszolgaságban élünk, amilyen nem volt még a történelemben”, jegyezte meg adott pillanatban Pavel Șușară) a Sissi-szimfónia születéséig, majd zárszóként abból egy rész román és magyar nyelvű felolvasásáig.

(Megjelent a Háromszék c. lapban, 2019. január 16-án)

2020. május 2.

Szóljon hozzá!