(Lírai reflexió Marin Sorescu Táncolj! c.versére)

Látod ezt a tollat?
Könyvtárban találtam,
egy nyitott könyvön –
Valamely felhők közt járó
hagyhatta hátra,
mikor sürgős üzenetet kapott,
hazaparancsolták,
vagy csak lejárt a
kiszabott ideje, mindenképp
sietve távozott.

De, ha meggondolom,
nem is volt véletlen,
hogy ott maradt az a toll:
a megbízás eszköze lehet,
jelképes felszólítás,
hogy folytassam ott,
ahová Ő, a felhők közt járó,
széndékosan nem tette ki
az utolsó pontot.

TÁNCOLJ !*

(Dansează!)

Táncolj lélek !
Tárd ki a könyvtár ajtaját
perdülj táncra a bölcs férfiak között
kiknek feje úgy pihen egy-egy könyvön
mint Salomé tálcáján.

Leghívebb barátaid ők
Táncra bíztatnak valamennyien mert megkezdett mozdulataikat
Tovább élni csak te tudod.
S a tánc örömének
Nem szabad kihalnia.

(Megjelent Sorescu: Kerámia c. kötetében Albatrosz könyvkiadó Bukarest,1975, fordította Balogh József)