Székely Ferenc: Levél Édesanyámhoz

Anyám, újból írok —
tudom, régen várod.

Arcomon mosolyod,
szívemben bánatod.

Mennék most is feléd,
mint egykor, réges-régen.

Emléked átölel:
harangszó a szélben.

---

B. Tomos Hajnal: Múlhatatlan…

(anyámra gondolva)

Itt hagytad arcomon
ujjaid nyomát,
mint ahogy kivágott fák
markolják gyökerükkel a földet
még sok éven át.

Hiányodat benőtték a tárgyak,
de öregedő kezemen
ismerem fel ereid futamát
és unokád mosolyán
a régi percet, mikor
alkony párájában ülve,
homlokodon átfutott
egy véletlen derű.

Álmomban néha
érzem hajad illatát,
mint mikor utoljára fésültelek
a nyitott ablaknál
s a lila orgona minket nézett.

Múlhatatlan lélegzel bennem,
hiába hunynak ki a régi fények,
tudom, közel az idő,
mikor nyomodba lépek.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ