Mária, te nyitva hagytál minden völgyet,
Sziklák fehérre aszalták a lelkedet.
Születés, vagy vadkéjes sóhaj visszhangja,
Évezredek barlangjának a harangja.

Kecskenyáj csilingel, rohannak éveim,
Olajfák karcolják az eget, s résein
Arcom ráncába simulnak a kék folyók,
Üstökösként visítanak a rézgolyók.

Sérült angyalok zuhannak, és gyerekek
Kapkodják a tollakat, s folyton perelnek
A sirályok, s mezítláb a hegyre másznak,
Mária, ott fenn rád a pásztorok várnak.

Végtelen világ térdel eléd, s egy felhő
Ringatja fiad, a nap egy véres bölcső.
Csillaghullás, féltett titkok sisteregnek,
Gyerek-apostolok, hittel őrizzétek.

Kártyavárként omlanak a birodalmak,
Új tavasz oszt, száguld az ász jónak, rossznak.
Szikrázik itt minden, és rikoltva tombol
A nyár, kifosztott ősz ásít, a lét pokol.

Pásztoraid vitték a békét, zörgettek,
Adjon új erőt a vereségünk nektek.
Hegyormon, lábnyomodban véres lábnyomom,
Mária, jelenj meg nekem is, én sorom!

Fájó magányodat elviszem Erdélybe,
Kétezer éve népem vár e szentélybe.
Könnyekre váltottuk a jövőt, nem sírunk,
Keresztre feszít a jelen, benned bízunk.

Fények templomában, égő hitünk kérlel,
Szabadíts meg a gonosztól, áldj meg ésszel.
Legyen meg a te országod, minden szívben,
Ha a menny leszakad, adj helyet az égben.

(Medjugorje, 2019. augusztus 28.)