BARA MARGIT

A Kolozsváron született, és felnőtt Bara Margit, a magyar film történetében egyedülálló. Átjött Magyarországra egyik nap, és másnap már hívták a filmgyárból, próbafelvételre. És azonnal meg is kapta a szerepet, és még sok más szerepet is, és azt hiszem, ez már soha nem fog megismétlődni erdélyi művésszel. Otthon is ünnepelt volt, de ő itt maradt élete végéig. Istenítették, bálványként imádták, külföldiek, és magyarok is. És ez elég ok volt sok mindenre. Bár a róla terjengő ostoba pletykák mást mondtak, és néha még ma is mondanak. Aztán bántották, és letaszították. Margit azonban akkor is állva maradt, emelt fejjel. Férje, Gyarmati Dezső mondta róla, hogy nem hajlik, csak törik.
Nem nyilatkozta soha, sehol, de mélyen megbánta, hogy eljött otthonról, a szüleitől, a színházától. De hát ez már történelem…
„ Aztán, néha mi mentünk ki a szüleihez, abba a kertes házba, a Herbák felé vitt az út. Megilletődötten lépegettem, és magamban morfondíroztam, mit mondjak majd neki. Csuda jó hely volt ez, kutya és macska édes egyetértésben éldegélt itt, és kiscsirkék kapirgáltak hátul, az udvaron. Margit vászonruhában, smink nélkül nevetett, szalonnát ettünk hagymával, és nem a nagyvilági dámát, a budapesti filmszínésznőt láttam benne. „

(Makkai-Flóra Ágnes: Gondolatok egy keresztanyáról, / Kocsis L. Mihály: Bara Margit tekintete)