Kányádi Sándor: In memoriam Sz. L.

Mint álmomban, ha síneken
játszottam és jött a vonat,
dermedten állok, engedem,
hogy elgázoljanak.
Sikoltanék,
de csak hangtalan ráng a szám.
Látom a fejem legurulni
a töltés oldalán.

Szabédi László kolozsvári kertjében

(Szabédi László búcsúlevele feleségéhez, 1959. április 18-áról)

ne haragudj reám,

Kuvasz rossz természetem volt egész életemben. Ha meggondolom, én egész életemben csak Téged szerettelek, s most talán mégis Téged bántalak meg a legjobban. Pokol várt reám és valószínű reád is. Így nekem könnyebb – talán Neked is. Laci. 1959. IV.18.

Édes anyámékat és édesapádat csókold meg helyettem. Könyvről hagyakozás
Rajtam kívül senki nem tudja, hogy milyen kínok között írtam a könyvemet

Lelőhely: EMKE Szabédi László Emlékház