Amióta karanténban tengetem az életem,
jó dolgom van, figyeljetek, elmesélem iziben.
Nem mozdulok ki a házból, ezért sokat spórolok.
Hallgassatok ide énrám, egy párat felsorolok.

Nem szaggatom a harisnyám, ide figyelj, barátom,
nem viselek egy hónapja, mert van tréning nadrágom.
A fodrászhoz nem jutok el, őt is sújtja karantén,
ha benézek a tükörbe, rám tekint egy bányarém.

A bajuszom földet söpri, ronda vagyok, gondolom,
milyen jó hogy szingli vagyok, és nem gyötör lovagom.
Nem kell kisminkeljem magam, rúzsozni elfelejtek,
úgy sem lát már engem senki, csak a kinti verebek.

Ha kell valami a boltból, csak betelefonálok,
jön a futár, ajtót nyitok, hej de szép legényt látok.
Elegánsan kifizetem, az árut becipelem,
ennyi súlytól nem lesz sérvem, legalább is remélem.

Reggel egy kicsit tornászom, ügyelem az alakom,
nem szeretnék úgy kinézni, mint a Cugi malacom.
Amíg én bent a házamban, elő-hátra ténfergek,
nem szólnak meg mindenért a csúfondáros emberek.

Nem koptatom a kabátom, buszbérletre nem költök,
seprek, mosok, varrogatok, gyermekverseket költök.
Néha telefonálgatok, viccet mondok jó sokat,
hadd kacagjon mindenki, így jól érezzük magunkat!

Sepsiszentgyörgy, 2020.05.02.