Nyírfalomb, nyírfalomb,
gyönyörű irgalom.
Megőriz szelídnek
csendőrző szelindek.

Kecskesom, kecskesom,
vár-romon csend oson.
Naspolya, naspolya,
borjúnyelv ráspolya.

Fenyőfák – fegyelem.
Suhogó kegyelem.
Nyírfalomb, nyírfalomb,
jövendő, irgalom!

Forrás: Páskándi Géza: Túlélés kapuja (Válogatott versek, 1949-1994)

1. Bartha György:
   2020. május 8. 07:11

   Zeneiség (=dalforma), metafora-füzér, légies-könnyű rímek „vállain” a mázsás teher…a „message”
   Más nyelvre lefordíthatatlan!
   Csak számunkra,itt: a versben benne van a csángó nénikék kezében szorongatott pünkösd szombati nyírfazöld is.
   A „borjúnyelv ráspolya” képet csak az érzékelheti a maga teljességében, akinek a kézfején valaha végigsiklott az ilyenkor, tavasszal fűért „kanyarító” borjúnyelv smirgli-érdessége.
   A „szelídnek” és „szelindek” (=víz és tűz) szókat rímben összehozó oximoron = költői telitalálat ( a második elem a Toldiból „ugat” felénk:”Volt pedig a hídnál hat erős szelindek/Utána uszíták a bikának mindet.”)

   Köszönet a versért!