Krisz romani

… A krisz az egyes cigány csoportoknál – de nem mindenütt — gyakorolt kissé ünnepélyes nagy igazságtevés, amelyet általában egy bíró vezet és az a célja, hogy a körükben elkerülhetetlenül jelentkező ellentéteket rendezze. A természetes családon kívül ez az egyetlen rendszer, amit hagyományos intézménynek lehet tekinteni. Ennek a keretében oldják meg a becsületbeli és az anyagi vitákat, az elrablásokból, a házasságtörésekből és verekedésekből származó ügyeket, minden olyan esetet, amikor egy roma súlyos konfliktusba keveredik egy másikkal. Valamennyi krisz, amelyen részt vettem, fémpénz, a legtöbbször arany megfizetésével végződött. Mindig meglepett, hogy az ítéletet zokszó nélkül elfogadták és a bűnösnek talált fél vita nélkül, a legrövidebb időn belül kifizette a kirótt, gyakran súlyos büntetést. Egy családanya megbecstelenítéséért (ezáltal a férj súlyos megsértéséért) a fiatal don Juan apjának mintegy száz galbit kellett fizetnie, hozzá még a szemben álló fél egész nemzetségének utazási költségeit is, akik Svédországból, Németországból, Franciaországból gyűltek össze. Ebben az alá-fölérendeltség nélküli társadalomban a krisznek szuverén és mindenki által elfogadott hatalma van.
…Nonoche-nak a fia kicsapongásáért kellett felelnie. Így kívánja a szokás: mindig a család feje felelős övéiért és tetteikért. Nonoche fia, aki nős és családapa, elcsábított egy szép és kissé buta Gorgan lányt, és gyereket csinált neki. Gorganék 250 000 frankot követeltek a lazsavért, az erkölcsi kárért, és ugyanennyit a gyermekért. Minden résztvevő szót kapott, és amikor rá került a sor, udvariasan beszélt. Nonoche, mivel a tényeket nem tudta letagadni, erély nélkül védekezett és félve várta az ítéletet. Boboko, az öreg bíró mérsékletre intette a sértetteket: az 500 000 frankos összeget túlzottnak találta. Akkoriban egy új kocsi került ennyibe. Engem is felszólítottak, mondjam el a véleményemet. Akkor még nem beszéltem jól a romani nyelvet, amelyen a vita folyt. Kifejeztem a roma törvények és a szokások iránti tiszteletemet, de figyelmeztettem a megbocsátás és kiengeszteíődés lelkületére, amiről reggel a szentmisében is beszéltem. Végül a bíró döntött. Nonoche-nak 200 000 frankot kellett fizetnie a fiatal, elcsábított lány apjának, a felét még aznap, a másik felét a legközelebbi találkozás alkalmával. Nonoche-nak a nap folyamán el kellett adnia a lakókocsiját és az autóját, hogy rendezni tudja a számlát. A Gorganok nemes gesztussal válaszoltak. Neki ajándékoztak egy öreg kocsit, hogy tovább tudjon haladni.

(Folytatjuk)