(Moyses Márton emlékére)

Oltárok fáradt képei folynak le arcomról,
Imáimba csúsznak le az Istenek a dombról.
Törött lábú szentek a gyufagyárban sztrájkolnak,
Visszapattan az égről a harangszó, itt csalnak.

Megtagadom az ígért örökkévalóságot,
Pusztítsd el ezt az általad teremtett világot.
Rád hagyom a gondjaimat, az ellenségeket,
Oldd, vagy öld meg, én majd értelmezem a tényeket.

Végül az igazság áldozatával áldozok,
Felgyújtom magamat, örök fáklyaként lobogok.
Ne zúzzon porrá hatalom, s ne sodorjon vihar,
Üstökösként földbe csapódom, legyen zűrzavar.

És legyen forradalom, tépjétek ki nyelvemet,
Gyilkoljanak az eszmék, féljenek az Istenek.
Aki bírja marja, gyarló ember ezt harsogja,
Nem lesz győztes, történelmét én, a mártír írja.

(Somorja, 2017. március 24.)

1. welkens ildiko:
   2020. május 23. 18:50

   a vers nagyon szep czak amiröl szo van benne nagyon csunya alavalo ami törtent üvözletem ildiko