Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) közleményt adott ki, melyben tudatták: huszonkilencedik alkalommal készültek idén megszervezni a Szabédi Napot, de sajnos, a koronavírus-járvány miatt nem tudták megtartani hagyományos formájában. Magyarország kolozsvári Főkonzulátusa jóvoltából online Szabédi Napot tartottak május 7-én, Szabédi László születésnapján.

Hogyan lett a Sáromberkén született Székely Lászlóból Szabédi? Ismerte-e Ady Endrét? Miért nem találta a helyét az irodalmi műfajokban és a világban? Milyen hagyományai voltak a családban a versírásnak és mi közük volt Petőfi Sándorhoz? Hogyan kísérte végig a tragikus sorsú Szabédit a vonatsínek motívuma? – mindezekről és sokminden másról beszélgetett Bartha Katalin Ágnessel, a BBTE Színház és Film Karának tanárával, a Szabédi Emlékház volt vezetőjével, kutatójával Széman Emese Rózsa, az emlékház jelenlegi vezetője.
Az összeállításban közreműködtek az EMKISZ versszínházi csoportjának tagjai: Széman Emese Rózsa, Tamás Csilla, Tamás Lehel.

Szabédi László: Beleszülettem

Lesz-e a moccanásból mozdulat?
Lesz-e az akarásból akarat?
A példák fajzatát figyelgetem:
lesz-e közöttük vizem s kenyerem?

Mondják, itt erősek a példák
és megvetettek a próféták;
de csak moccan az agyvelő itt,
s az akarás csak fészkelődik.

A kiindulópont hamis.
Gyengén hisz a próféta is,
s mert nem mer nagyot kezdeni;
maga bűnét másra keni.

Nincs tervük, és nincs céljuk,
egy krajcár százfelé jut,
s a végén sem tudják meg,
szép erejük hová lett.

S ezer év végzetén
is akad oly legény,
kinek kezd fájni a
felhagyott Ázsia.

Beleszülettem,
s ezért szünetlen
ujjongok: Ó, szép
s nekem való nép!

1929