A fekete ablakok belesnek
A világos szobába
Kobaltkék árnyat öntenek
Az üres pohárba
Az asztalon.
Letakarom.
A fehér vászon elfeketül
Tárgyaim hada gondba merül
Megcsörrennek a poharak
Karcos hangon koccintanak
Az éjfél tiszteletére.
Megszólítanak.
Pihenj le végre
A világ rendje ez
Hogy semmit sem tehetsz
Az ostoba gonoszság ünnepel
Ne hárítsd
Szorongásod a sötétségre
Űzd végre félelmeidet el.
A fekete ablakok belesnek
Az alvó szobába
Sötét árnyékot öntenek
Kobaltkék pohárba
A tárgyak táncot lejtenek
Melankóliám ritmusára.

Budapest,2020 május 4.