A csillagvizsgáló Péter Attila érdemes tanár életének nagy álma volt. Sokat beszélgettünk annak idején a csillagokról és vizsgálóikról, oly közelségbe kerültünk közös elfoglaltságaink okán, hogy még azt is megkérdezhettem, rendben, de miért pont Udvarhelyen épüljön meg. Hogy a Hawaii-szigeteken vagy az Andokban ilyesmi épült, az természetes, mert ott olyan lehetőségeket használtak ki, amiket egyebütt hiába is keresnénk ezen az agyonszennyezett Földön. Azt is elmondtam neki, hogy ő ebben a mi kis városunkban úgy gondolkodik, mint egy román író, Mihail Sebastian rokonszenves figurája, romantikus drámájában, a Névtelen csillagban, aki szintén tanár, és a csillagnézés (több: csillaglátás!) életének egy érzelmes és meglehet, hosszú epizódjával társul. Mire alaposan megnézett, percnyi tűnődés után mondta csak, hogy még igazam is lehet. Annyit mindenképpen elfogadott találgatásaimból, hogy ő, az Attila utcai törzsökös udvarhelyi, a csillagászati távcsövön át elsősorban nem a hun elődök armadáját látja a Tejúton. Ha átnéz a meglehetősen drága és finom lencserendszeren, akkor már a fizikatanár vizsgálja az égi világot, nem Madách, és nem Szabó Dezső. Még azt is elmondta nekem, nem tudom, másnak igen, a távcsövet ő kapta Kulin Györgytől, aki sokban minta volt számára, már azért is, mert Kulin szokta mondogatni, hogy az iskolából kikerülő minden fiatal legalább annyit lásson a távcsövön át az égboltból, amennyit Galilei látott. A kiváló magyar csillagász, akiről elnevezték az általa felfedezett törpebolygót és egy üstököst, Arany János Nagyszalontáján született a múlt század elején. Sokezer távcsőtükröt csiszolt, ennek az udvarhelyinek is ő készítette el a tükrét, mert e művelet még az amatőr csillagásznak is költséges szórakozás, aminek az árát kis ügyességgel és műhelymunkával ki lehet váltani. Minden úgy mutatott, hogy a csillagda felépül (fel is épült), csak aztán mégis minden maradt annyiban. A történet további alakulását nem részletezem, ez volt Péter Attila életének egyik nagy tragédiája, egyik hosszú beszélgetésünk után nekem elmondta. Amikor a félkész épületet már szertelopták, és a város, és mindenki tehetetlen volt. Akkor megtiltotta nekem, hogy bármit is írjak a témában, szemlátomást nagyon megviselték a történtek. Beszélni sem beszélt róla, és semmit nem engedett kivinni a nyilvánosságba. Most csak azért melegítettem rá, mert hírek szerint a csillagvizsgáló újjáépítésére vagy befejezésére pénzeket pályázott meg a város. Első örömömben azt mondanám, végre teljesült Péter Attila álma, de perccel később azt, hogy ha már eddig nem, akkor van egyáltalán mentségünk vagy érvünk arra, hogy ezután igen? Hatalmasat változtak az idők, a célok, elfoglaltságaink, és nem biztos, hogy megnyugtatna, amit korábban kellemes és érzelmes pótcselekvésként akár a pszichiáter is fölírhatott volna: naponta egy félórán át nézze a tökéletes mindenséget ebből az éjsötét valóságból. A város uniós pénzeket pályázott meg, de ennek hány éve immár? A regionális operatív program keretében lehívható pénz ötmillió-nyolcszázezer lej, jelentették be négy esztendővel ezelőtt, amiből a csillagvizsgálót és környékét szednék rendbe. Belátható múltban még csupán harmincötezer euróra becsülték a nagyjavítást fedő költségeket, meglehet, jó sok betongerendát ellophattak ismeretlen tettesek időközben, vagy pedig az anyagok ára, a munkadíj duzzadt fel eszméletlenül. A munkába pedig még bele sem kezdtek. Mindegy, jó, hogy a holtpontról elmozdult az oly sokáig elfekvő, a köz hangulatát hosszasan és alaposan visszanyeső ügy.
*
Kis híján négy év teltén ismét sajtót kapott a csillagvizsgáló. Időközben lombos fák nőttek ki az alapozásból, fákjúkkal teltek meg a még el nem bontott falak, de sebaj, már két éve aláírták a programpályázatot. El tudjuk képzelni? Több mint négymillió lejt hívtak le! Emez igekötő használatát épp a pályázati zsargon erőlteti. Eddig ugyanis behívtak, kihívtak, meghívtak, áthívtak, megvan, a makk alsót is lehívták a „navétások” a hajnali büdös-koszos vonatokon, az iparosítás kultúrforradalmában.
Vissza a csillagvizsgálóhoz: azóta sincs semmi mozgás a környéken, félő, elvész a pénz. Még akkor is, ha új határidőt jelöltek meg, 2020 végét.