A tékozló fiú megtért,
de üres itt már minden tér,
hangtalan bőg a csorda
s füvek csendje derékig ér.

Halál ül a levágott
borjú szemében,
halál a vendégek
késes kezében.

Ő már nem örökös itt,
nem fiú, sem hitvány szolga,
helyét feledés szövi,
elporladt régen a nyoma.

Mégis őszintén sajnálja,
hogy az atyai porta
megrakott asztala
őt hidegen hagyja.

Mindene ott maradt
a nagyváros zajában,
élete elveszett, kocsmák
tivornyák mocskában

s itt nem a levágott borjú,
csak ő, a tékozló fiú
bámul mereven
a halálos semmiben.