Második gyermekkor

Ilyenkor úgy jó: elvegyülni az aprónép között, figyelni csöndben, mosolyogva a hancúrozást, bágyadt napfényben elüldögélni, várni, kivárni, hogy történjen valami gyermeki esemény, mondjuk, egy rögtönzött előadás, a rögtönzött színpadon, amikor ünnepélyesen kiállnak a csöppségek, versikét mondani. Verset anyákról, nagyanyákról, lepkékről és virágokról, persze reszkető, lámpalázas hangulatban, többször is meghajolva, verssorokat kihagyva s újrakezdve…
Ilyenkor úgy jó, ha egyetlen fontos dolgát – az emlékezést – nyugodtan, békében elvégezheti az ember, s összegzésként átjárja lelkét a végső felismerés: nem élt hiába…

Forrás: Új Élet, 1977/ 16. szám