AUDREY HEPBURN gyönyörű májusi napon látott napvilágot. A néhai balerina, a háború alatti évek éhezése és kínlódásai után, elindult formás lábain meghódítani a film nagyon könyörtelen világát. És ez, szó szerint, össze is jött, a Római vakáció hercegnőjeként. Az ártatlan és egyszerű történet igaz színfoltja lett, és még Gregory Peck is beadta a derekát. Zsenialitása mellett, emberi báj, jóság és kedvesség mindaz, ami egy igazi művészt jellemez, megvolt benne.
Legnagyobb szerepe Natasa Rosztova, a Háború és békében. Tolsztoj, ha élt volna, biztosan kezet csókol neki, hiszen ily Natasát álmodni sem mert, biztos… Életem első ideálja, az amerikai óriás-film főszereplője, mérföldkő volt kis életemben, mivel ezután kezdtem olvasni a regényt… Csak részleteket persze. Engem, a tudatlan gyermeket, annyira lenyűgözött, hogy csak Natasa-megnyilvánulásaim voltak és otthon, hosszú ideig csak róla beszéltem, sőt, az udvaron több másik kislánnyal el is játszottuk, persze a csatajeleneteket nem bírtuk, meg nem is tűnt annyira lényegesnek, inkább Andrej és Natasa szerelme kapott főszerepet. Természetesen én voltam Natasa, és egy kicsi, fekete lány, szintén Ági nevű, Andrej herceg. A bál jelenetet próbáltuk, és csak a lépcsőkön… Többször legurultunk, és Ágicát nem engedték aztán egy ideig velem táncolni, mondván, hogy ez a gyerek, mármint én, hóbortos… Hát az voltam, de ki ne lett volna, aki látta Audrey-t?
Sokszor néztem meg a filmet, és el sem tudtam képzelni, hogy még más filmekben is játszhat ez a tünemény. A római vakáció, Natasa után, kiábrándulás volt, megvallom. Felnőtt koromra is megmaradt eszménynek, ideálnak, nem szűntem meg csodálni, imádni, és számtalan könyvet olvastam el róla. Kicsit furcsállom ma is, hogy a Funny Face című musicalnek nagyobb jelentőséget tulajdonítottak, mint Natasának. Életrajzaiban fáradékonynak, idegesnek, és nagyon boldogtalannak írták le. Szerintem, ez nem lényeges ebben a nőben. Audrey mindig más volt, azt adta, amit kellett, amit a szerep, és a rendező kívánt. Sajnos, istenáldotta drámai adottságai kiaknázatlanul maradtak. A Gyermekek órája, a Várj, míg sötét lesz, és a The Unforgiven, ezek mind nagy drámai szerepek voltak. A többi filmben parádézott, elbűvölt, megríkatott, majd könnyekig kacagtatott. Azt hiszem, a filmvilág királynője ő… És hogy My fair ladyként nem tarolt, meg pletykák keringtek róla, énekhangjáról, és legendás soványságáról is, hát… ez megtörténik. De Audrey Hepburn örök.