Elek öcsém emlékének

Kincsesdombi szőke sztyeppén
az árvalány bontja haját,
s szél keresi út keresztjén
emléke vélt aranyporát.

Nyárádra könnyező szempár
hajol: fagyott májusi ég.
Szúette mestergerendán
pisla gyertya lassan elég.

A cserés már nem tud nyögni,
sírja altató énekét.
Avarján fehér palást, mi
elborítja a lomb neszét.

Rozsdás a fény. Árvizekkel
elöntött táj. Róla susog,
emlékeznek, új tüzekkel
akácvirágos májusok.

Alkonyi égre kísérte
Vénuszát. Most nekem ragyog.
Fagyott domb felett érette
csordulnak könnybe csillagok.

2020., Fagyosszentek előtt