A tölgy / Gorunul

A derült messzeségben hallom egy toronyból
ahogy ver, mint a szív egy harang
és az édes zúgásban
úgy tűnik,
hogy ereimben csendcsöppek folynak, nem vér.
Te, erdőszéli tölgy,
miért telepszik rám
a puha szárnyú béke,
mikor az árnyadban heverek
és cirógat játékos leveled?
Ó, ki tudja? – Lehet, hogy
a törzsedből faragják
hamarosan a koporsóm,
és a csend,
amit a deszkáid között érzek majd,
azt érzem már most:
érzem, ahogy leveled a lelkembe csepeg –
és némán
hallgatom, ahogy törzsedben nő a koporsó,
az én koporsóm,
minden múló perccel,
te, erdőszéli tölgy.

Csata Ernő fordítása

*
În limpezi depărtări aud din pieptul unui turn
cum bate ca o inimă un clopot
şi-n zvonuri dulci
îmi pare
că stropi de linişte îmi curg prin vine, nu de sânge.
Gorunule din margine de codru,
de ce mă-nvinge
cu aripi moi atâta pace
când zac în umbra ta
şi mă dezmierzi cu frunza-ţi jucăuşă?
O, cine ştie? – Poate că
din trunchiul tău îmi vor ciopli
nu peste mult sicriul,
şi liniştea
ce voi gusta-o între scândurile lui
o simt pesemne de acum:
o simt cum frunza ta mi-o picură în suflet –
şi mut
ascult cum creşte-n trupul tău sicriul,
sicriul meu,
cu fiecare clipă care trece,
gorunule din margine de codru.