Bő másfél évtizede, mikor csak tehetem – többnyire szakmai rendezvények alkalmával, ritkábban azon túl is – a Vajdaságba látogatok újsáígróbarátainkhoz, s ugyanannyi ideje ők is felkeresnek minket hasonló indíttatásból. A szakmai kapcsolatok baráti kötelékké alakultak. Először náluk ittam igazán finom pálinkát, olyat, amelynek az illatáról és az ízéről találgatás nélkül megállapíthattad, hogy azt milyen gyümölcsből párolták: almából, barackból, birsből, szőlőből vagy netán eperből. Az eperpálinka néhai háromszéki nagyanyám eperfáit juttatta eszembe, megkóstolásáig azóta sem éreztem azt az illatot meg azt az ízt, mint nagyanyámnál eperéréskor. Vajdasági barátaink érkeztének hírére gondoltam, én sem várhatom őket valami lőrével vagy a kereskedelemből vásárolt, iparilag előállított itallal, hanem vásárolok valami finomabb pálinkát. Egy ismerősöm ajánlott valakit, aki oroszhegyi pálinkát tud szerezni. Felvettem vele a kapcsolatot, meglett a pálinka, s a büszkeség, hogy kitehetek magamért én is, megmutathatom, hogy mifelénk is tudnak jó nedűt főzni. A vendégek megérkeztek annak rendje-módja szerint, előkerült a pálinkás üveg is. Töltöttem. Illatolták, ízlelgették, és azt mondták: finom. Finom, de… S a de után következtek a nedű számomra rejtett hibái: a hullott gyümölcs is belekerült a cefrébe, nem volt kimagozva, nem volt lehéjazva… Én addig azt hittem, hogy csak a fogyasztásra nem alkalmas, hullott, túlérett vagy hibás szilvából készül pálinka, a javából ízet főznek vagy aszalják. Mert ezt hallottam addig…

Másik pálinkás esetem ezelőtt egy-két évvel történt: baráti társaságunkból ketten-hárman társultak, hogy közösen vesznek barackot, közösen dolgozzák fel és közösen főzetnek belőle pálinkát. Az egyik társult tag – látva hogyan, milyen körülmények között főzik – az amúgy finomra sikerült – pálinkát, úgy döntött, hogy saját maga szórakoztatására, saját használatára saját maga főzi majd a pálinkát. Vásárolt egy kisméretű korszerű lepárló berendezést, szakirodalmat kezdett böngészni, látogatni kezdte a környék híresebb lepárlóit, főzőit, majd ő maga is kísérletezgetni kezdett. Az eredmény pedig nem késett: különböző pálinkamustrákon arany meg ezüst minősítést gyűjtött be.

Azon a versenyen, ahol legutóbb díjazták párlatait, nagydíjat kapott két delnei pálinkafőző mester is. Ők is hobbiból fogtak neki pálinkát főzni, hobbiból ásták bele magukat a pálinkafőzés tudományába, mesterségébe, de mondhatnánk akár azt is: művészetébe. Olyan szeretettel és beleéléssel beszéltek a pálinkáról, mint egy alkalommal egyik oroszhegyi kedves ismerősöm tette, meggyőzve, hogy a pálinkafőzéshez nem elég a jó berendezés, a jó, gondosan válogatott gyümölcs, a szakértelemmel végzett cefrézés, a minőségi tüzelőanyag, a gondosság és az odafigyelés, hanem kell oda nagy adag lélek, szeretet, megszállottság is.

Ugyanez az élményem volt szombat este, amikor részt vettem az idén a virtuális térben zajló Csíki Majális keretében szervezett pálinkamustrán: a két delnei pálinkafőző mester, János András-Előd és Vass Csongor – civilben vállakozók, szabadidejükben űzik hobbiként ezt a mesterséget – megerősített abban a hitemben, hogy szakértelemmel, az új felé való nyitottsággal, folyamatosan gyarapított tudással jelentőset lehet alkotni bármilyen területen. Akár a pálinkafőzésben is. S akkor a mi termékeink is az élvonalba kerülhetnek, s nem csak udvariassággal fogadják vendégeink – akik ha jó barátok, merik elmondani a dicséret után azt is, hogy de… –, hanem jószívvel meg is vásárolják.

Most már nem okozna nehézséget megkínálni vajdasági barátainkat valóban jó pálinkával. Úgyhogy várom a tiltások feloldását, a mielőbbi találkozást, hogy egyet koccinthassunk. A mi pálinkánkkal…

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény-rovat, 2020. május 12.

1. Skandikamera:
   2020. május 15. 06:45

   Nincs rossz pálinka, csak kevés pálinka.

   „rejtett hibái: a hullott gyümölcs is belekerült a cefrébe”

   Az anekdota szerint egy gazda mesés árat ígért egy szekér tyúktrágyáért. Másnapra a falubeliek összedobtak egy szekérre valót. A gazda gondterhelt arckifejezéssel morzsolgatta, szagolgatta a próbát. – Nem veszem meg, mert kakastrágya is került bele – mondta, és útjára engedte a csalódott spekulánsokat.