Szabédi László: Ne halj meg, bánat

Ne halj meg, bánat, kire halnál?
Én vagyok az édes fiad;
ha meghalnál, magamra halnál,
s vonszolhatnám javaidat.

S torom után a nagy rokonság
komor osztályra ha begyűl,
csak szegény fejemet átkoznák
el-kibeszélhetetlenül.

Ne halj meg, bánat, kire halnál?
Én vagyok az édes fiad;
halálomig őrizd magadnál
kínnal kivert javaidat.