Albert-Lőrincz Márton: Egy hétre való – 18
Elvenném
Kincs minden, amiért kinyúlok,
még mielőtt kinyúlok.
Földes örökség
Véremet az anyaföld felissza,
nem örökölhető, földes, nem tiszta.
Lovas örökség
A lópaták nyomán végigszaladt Tisza,
Albert szavajárása volt: adjátok azt is vissza.
Hazug örökség
Nincs annyi jószág, amennyit az intendensek mondtak,
ergo nem örökölnek a sírjukban forgó holtak.
Gigantikus
Miért oly fenségesek a szabadságszobrok?
Mind vágyakozó, mozdulni akaró, konok.
Monológ
Adni kell, nem elvenni – ez egy imperativus,
miért nem születhet újra és újra, jegyesíteni Krisztus.
Az eb és az ember
Már nem vinnyog, már kéri az ölelést,
kutyabőre árulja el, hogy eb, s lelke szenvedett törést.
Pusztai Péter rajza