Radnóti Miklósra emlékezve

Amikor egyetlen kristályéjszaka
úgy terjengett, mint négy agyonvert,
zsákba rejtett kandúr szaga
Günter Grass bádogregényében –

amikor egy kopaszra alázott költő halántéka
úgy dörömbölt, mint Oskar dobverője,
és sikított, mint a londoni rém nője
valahol odaát, a véres sikátoron –

amikor november van, de nyárvégi hőfokon
izzad a városi üzlethelyiség,
egyre csak jönnek benne és mennek,
mint többség, kisebbség, semmiség –

akkor én hátrálok, mintha sötétedne.

Lemaradtam, de előbbre járok rég
a vermekben vergődő pulzusoknál.
Letisztult emlék, akár egy lehelet,
egyetlen lépésnyi messzeség –

amikor mélyebbre ásni már nem lehet.