Volt egyszer, hol nem volt, egy fehér ló,
egy jolly joker, vagy ahhoz hasonló.
Hol betolták egy királyfi alá,
hol egy ország vált vele álommá
délceg katonatomporok alatt.
Mesebeli ló volt ez a fenevad!
Vele ébredt fel Csipkerózsika,
és jutott neki elemózsia –
csókból, úgy értem!
Ha másra gondoltál, tiéd az érdem!
És könnytől rezgő képek őrzik,
ahogy ő büszkén megszellőzik,
midőn ez vagy az jól bevonul,
s a nemzet a falvédőre tolul,
hogy várjon újabb fehér lovakat,
imák ígérete a foganat!
Mert egyszer majd beérik a fohász,
s a fehér ló ismét elénkbe mász –
addig is alszunk, büszkén, hősileg:
ha Csipkerózsikának sikerült,
bennünk miért rezegne az ideg?