mikor megláttam az első embert…micsoda megfogalmazás mintha nem lettek volna azelőtt is elegen…micsodás fejtetőn álló leírása az ecce homo helyzetnek…naszal mit ad isten azaz hogy hogy nem elvtársak mikor megláttam az első embert a totálisnak kikiáltott parciálisan alkalmazott lockdown első napján amikor is mindenféle irattal felszerelve egyhetvenes svédes délczegségem fontosságtudatában vonultam munkába nos akkor diszkréten kitört a nyavaly és annak is legprózaibb formája elkezdett a strasse kellős közepén hangos csontkocogással rázni a hideg a fagylaló félelem hogy jaj most jönnek a vírusok csak úgy csőstű felém belém a cseppet sem babapink mahorka-kátránnyal lélegző tüdőmbe belé…mikor megláttam az első embert akkor ő is meglátott s máris kettő darab idióta reszketett az út két oldalán teljesen lefagyva agyhalottan… van egy cigije törte meg a pikareszk csendet s szájáról kissé félrehúzva a maszkot mutatta mint szívna némi C10H14N2–tőt a tán virtuális vírusaira… egyszóval az út közepén találkoztunk s egy méterről dobtam neki cigarettát és a gyújtóm se kértem vissza járványügyileg… fél nap tűz nélkül nyálaztam a filtert s hogy ki is valójában de b…sssszameg!

Forrás: Covidám szavak. http://varad.ro