XXX

Ej, szellő, fújj a szívemre csodás érzést.
Ki hírt hoz, gyógyítsa meg a szívem.

Mert ma éjjel az álmomban megjelent a vezérem,
De meg csak reggel éreztem mily hevesen ver a szívem

Csókolom a lábát, mert amerre jár, virágot lép,
S minden, mi itt mozog, az én kedvesem, úgy hiszem.

Mondd csak, mindez nem lehet mindenkinek a vagyona, mert
Vendégem csak, kinek a szíve befér, más senki sem

S szemem előtt ha megjelenik az öröm-szökőkút,
Minden súly mi a lelkem nyomta, eltűnik iziben.

Mert nem láthatlak, egyre sírok, mégis napról napra
Egyre jobban szeretlek, hiszen a szerelem ilyen.

Kaszbij, rosszat ne szólj, a kedves meg ne sértődjön.
Versedben élni fog a szerelmed örökkön, hiszem.

XXX

E világnak a titkairól írj egy könyvet, mondom.
Ha meg nem írom, titkokkal lesz teli minden versem.

A Nap fényétől, éj sötétjétől búcsuzni kell, de
Éjjel a gyertya lángja még a Napnál is fényesebb,

Ebben az évszakban kevés a fény, de oly sok a sötét,
Arcomon szégyen-álarc, s bűn-rongyok fedik a testem.

A kalitkába zárt szív lángja lassan kihúny, tudom,
Míg az agyban, a gondolat örök, ezt én úgy hiszem.

Álmokból felépített házban helye nincsen.
Ha egyszer fejemre dől, tudják, én is benne vesztem.

Mit számít a zűrzavar s a lárma e pillanatban,
Ha van egy gyenge lélek, ki majd örvend észveszetten.

XXX

Egy verset írtam, szenteltem a szépségemnek,
Habár befejeztem, benne sok tévedés lehet.

A könnycseppjeim mély nyomot hagynak minden tavasszal.
Olyankor én zokogva sok szívbe szerelmet vetek.

Ember, magamra ne hagyjál e finom képek között,
Ha sóhajtozom, bánatom enyhítsd, mást nem kérhetek.

XXX

Ne hajítsd ki a lelket, segíts neki, ha nyugtalan.
Az élet virágát a szél le ne tépje, ha nyugtalan.

Célba nem ért két szív, ha egymással beszélgetni kezd,
Szavakat egyik sem talál, mindkettő oly nyugtalan.

Amint leírtad, hozzánk korán köszöntött be a tél,
Sosem mondtam, ha jössz, búcsúzik már a szél, nyugtalan.

A régi világban az élet egy mit sem jelentő szó,
Ki élvezetet keres, hogy elveszítheti, nyugtalan.

Szeszélyektől űzve az arcod sokszor tűzben éghet.
Ezt látva ellenséged boldog, de vagy te nyugtalan.

Búcsú lángja égeti Furkat és Masreb szívét
Mindig ha eszembe jut a hazám, leszek nyugtalan.

Jó tanácsot adhattál , ej, Kaszbij, én úgy gondolom:
Mikor lesz szabad a gondolat, ha olyan nyugtalan?

Dabi István fordításai

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ