1.
alig mentünk félutcányit
elénk állt két mogorva úr
hogy beszélünk dörrentek ránk
mondtam nekik hogy magyarul

lett erre nagy ribillió
kevertem a szót hiába
ha nem tudunk spanyolul hát
miért jöttünk bogotába

farzsebükből pisztoly villant
s orrunk előtt bádog-jelvény
dadoghattam én a világ
bármelyik más művelt nyelvén

papírt kértek és pattogtak
mint a kecskebab a deszkán
karon-markolt a két buzgó
konkvisztádor-vérű hispán

ráütöttem a kezükre
ha szükségük van két rabra
ne a nyelvünk – öltöttem ki
a csuklónkat verjék vasba

s káromkodtam egy huszárost
ettől aztán békén hagytak
de kísértett egész este
árnya a két rémalaknak

az indián szőlőárus
tanúja a jelenetnek
ráadott a font szőlőre
ingyen még egy szép gerezdet

2.
pompás székesegyház
barokk katedrális
drágakőből rakva
benne az istálló
színarany a jászol
szelíd-szavú jézus
jámborságra intő
ostorodtól már a
kufárok nem félnek
kelj föl kicsi jézus
az arany szalmáról
kattintsd el a benti
villany-örökmécsest
s térdelj ki a templom
eresze alá a
poncsóban didergő
indián vénasszony
alkalmi kis tüze
mellé melegedni

1983

Kányádi Sándor 1981-ben részt vehetett egy észak- és dél-amerikai előadókörúton. Akkor járt Kolumbiában, Bogotában is.