„Ez a város a természet törvényeinek alapos ismeretével épült, de olyan lények számára, akiknek lelkiismeretét az egyenlőtlenség nem bántja, akik belenyugosznak a kiválasztottakra és kitaszítottakra való fölosztásba.” (Mereskovszkíj, Leonardo da Vinci, Dante kiadás, 19000 példányszám)

Kissé beleunván a csöndbe és a magányba, ehhez a régi mesterhez fordultam, s a végén arra jutottam, az ember ma is épp olyan, mint volt a középkorban: esendő, otromba, de szeretni való, mert kíváncsi, mert remél, mert lázad és úgy tűnik el a homályban, mintha e földön ott se lett volna.
A kortárs irodalmat most egy ideig magára hagyom, hogy csak ugrálja ki magát, hátha fölfedezi mindazt, ami már rég föl van fedezve, de ő nem tud róla.