Édesapámat autóba ültetem. Meghalt egy volt kollégája.
Éppen csak részvételni jöttem, a temetést már nem tudom végigállni, de eljöttem, mert velem sok jót tett, és ennyit megérdemel, hogy még egyszer, ha rövid időre is, de elbúcsúzzam tőle, mert nemsokára én is, mert én is csak alig itt, mondja a hozzátartozóknak. Ilyenről szó sem lehet, tiltakoznak.
Mintha nem lenne elég bizonyítékuk, hogy ott fekszik kiterítve, kit szerettek, mondja utóbb temetői humorral Édesapám.

Forrás: https://www.helikon.ro/versek-389/