azt álmodtam hogy egykori Testvériség sugár-utcánkban ott ahol a legtöbb voltszekus szekondhand Toyotája parkol csak úgy egyszerűen és kissé halottra váltan megjelent Don Francisco de Padrafingo Don Bézémonkül (motshok francia migráns) és Donna Pupinkurizmus dicső fia II. Fülöp őfennsége akart-nem akart követe a madridi Escorial komor tömbjéből csak úgy ukmukfukk egy szót sem szólt nem is tehette hisz egy nyílvessző állt ki a torkából és csak állt a Don alig állt s a vesszőt mutogatta gondolom húzná már ki valamely irgamas romkat lélek…s nézte látva látta mint tapadnak sokszáz tömbházablakra a karantén-népek inkább kíváncsisággal mint sajnálattal s az istennek se akartak lemenni nyakával vagy vesszőjével valamit is tenni… álmom szerint megoldottam a gubancot egy szál maszkos kesztyűs pizsamában lenn teremtem a nyílvesszőt átütött torkát alkohollal fertőtlenítettem s áll azóta – ennek hete – a döbbent Francisco az utcán s azt hiszem hite-vágya szerint csíramentesen meghalna már legszívesebben…ha lehetne

Forrás: Covidám szavak. http://varad.ro