Keszthelyi György: Ne vedd el tőlem a fényt

(Debi emlékére)

A számok is csak tovább öröklődnek,
új mesék lesznek, látomások,
betűk halmazai, a múltidőnek
harminchárom halvány fénymásolata
került az aktákba. Nyelvetek, szátok
osztozott mindenen, hasadt a meztelen
testnek csodája – vagy még annyi sem.
Bűnbánat, bizalom? Netán átkok
ki tudja hányadik generációja?
Szegény nő, férfi, szegény állatok,
ugye jó volna szünetek nélkül
végignézni azt az előadást,
amelyre nem nyílnak be- és kijáratok,
hallani ahogy lehull a palást
és eltűnik aztán – ha volt egyáltalán.
Furcsa ma átírni ezt és annyi mást,
újragyártani Kolozsvár asztalán
a kamerán rögzített agyagedényt.
Ne vedd el tőlem az árnyékot, a fényt,
ne vedd zokon a szünet hangjait. Talán
néma maradok mindörökké. Az állomást
elnyelte pár év. Ismerd fel egyszer
a titkos járatról leszálló jövevényt.

2020. május 22.

Szóljon hozzá!