Demény Péter /Ivan Karamazov:/ virágzás
meginnád még a holdat is
úgy keresed a választ
hogy lehetsz vajon boldog is
míg a szél könnyet áraszt
hová viszed a múltadat
hány karja van a szép jelennek
hogyan lehetsz még nyugtalan
nyugodt a mélye a szemednek
csak nézel nézel felfelé
vidámságodban szomorúság
a józanság a reggelé
az agyad keresi a szúját
most már nem iszol csak eszel
a múltad úgy se jó ha rágod
marcangolod s ő szeletel
nyűtől nyíló piros virágot
Pusztai Péter rajza