Korábbi években ilyentájt iratkoztunk utazásra, bár vagy öt éve már ott lebeg a tiltás a vizek felett. Mi ugyanis nem vagyunk katasztrófaturisták, akik előbb lefotózzák a fuldoklókat, s csak utána gondolnak (ha igen) arra, hogy most már menteni kellene, még mielőtt a vízbe vesznek.
Nosza, hívjuk a 112-t! Valami megmozdult Európában, az unió felocsúdott közönyéből, szinte biztos, hogy egy olyan katasztrófa után, mint amilyen az öt évvel korábbi volt (április 19-én) amikor egyetlen éjszaka több mint hétszázötvenen haltak meg a líbiai partok közelében. Szemmel látható volt, hogy megrendült a saját civilizációjába belehabarodott vén hölgy. Az arab tavasz, amit felállva és hosszas tapssal üdvözölt a világ, káoszba torkollt, az iszlám ha lehet, a terrorig radikalizálódott, és az is bebizonyosodott, hogy az amerikai demokrácia nem exportálható az olajvilágba. Az Európai Bizottság kvótarendszert dolgozott ki (anélkül, hogy a huszonnyolc tagállam álláspontját kikérték volna), hogy melyik ország hány menekült befogadásával válthatja meg magát. És mint általában, most sem volt összhang, Anglia és Lengyelország jó előre bejelentette, hogy nekik nem fekszik a lerendezés. Az Egyesült Királyság belügyi szóvivője még hozzátette, nem azért, de Angliának igazán nagy hagyományai vannak a befogadáspolitikában. Felébredt a NATO is, Törökországban tárgyalt, mert az sem volt kizárt, katonás megoldás kell, lévén hogy a menekültügyi kérdésnek biztonságpolitikai aspektusai is vannak az unióra nézve. S még e lépéseket is megelőzte valami, a 2014-ben Olaszországban kidolgozott Mare Nostrum program. Olaszország frontország, a félsziget, és különösen Szicília teljesen födetlen maradt, s ez sokáig kizárólag olasz problémaként jelentkezett. Az EU nem volt hajlandó bármit is kivállalni e terhekből, így lehetett olasz belügy az ezerszám beözönlő afrikaiak ügye, sőt, a német belügyminiszter Olaszországot kritizálta a Mare Nostrumért, mondván, az ilyen s hasonló programokkal csak bátorítják a bevándorlást! Közben előtte is, utána is százszámra fulladtak vízbe a menekülők, mert az említett segélyprogram akadozott, a Triton és a Poszeidon pedig főleg az uniós határok védelmére jött létre. Négy hónap alatt csaknem kétezer áldozata volt a kényszerű menekülésnek. A szemtanúk szerint Líbia maga volt a pokol: az Amnesty International csak megerősítette, amit a menekülők mondtak, hogy ott általános a fosztogatás, az emberrablás, a szexuális erőszak, a gyilkosság.
Ez csupán egyik valósága a Földközi-tengeri állapotoknak, s a másik: az emberkereskedők meg hajóik. Az életveszély meg a nyomor hatalmas nyereségforrás számukra, áldozataikat lerobbant, baleset-, több: életveszélyes bárkákra rakják, kivontatják a nemzetközi vizekre, majd otthagyják, csak felbukkan és azt is tudjuk, rendeltetésszerűen egy mentőhajó… Európa halászként működik, kihúzza a vízből ezeket a szerencsétleneket az öreg tengerből. Az Európai Bizottság célként fogalmazta meg e hajók beazonosítását és megsemmisítését. Csupán a művelet módszertanát kellett volna még kidolgozni, ami azért nem is annyira egyszerű. Az emberkereskedők kapcsolatban állnak az extrém népséggel is, terroristákkal, őrült dzsihadistákkal, ezért is ajánlatos önvédelmi harcot kezdeni ellenük. Jómagam egyetlenegyszer láttam Európa határait, a spanyol vizek fölött az átellenes partok felé néz Krisztus, a kőszobor, felemelt jobbjának Pantokrátor-mozdulatával. Fel lehet dúsítani ezt a védelmet merőben gyakorlati stratégiákkal? Nem tudni, mert most a deffenzív vírusháború dúl. Ettől függetlenül (vagy épp ezért) ha lehetne, sem kívánkoznék a Földközi-tengerre, bár az olaszok már toboroznak nyárára, állítólag még fizetnek is, csak menj.
Ui.: a nem uniós Szerbia őrzött kapuként működik a Balkánon, Magyarország körbedrótozta határait. Törökország és Bulgária között is többemeletes ház magas drótakadályt húztak, és a törökök, a történelemben először, Európa megmentőinek szerepében tetszelegnek. Ha pedig tényleg jó a metafora – mármint hogy a vén hölgy – akkor az Ander-féle törv. orvostan leckeanyaga szerint ez gerontofília. Perverz imádat a vén fegyverkovácsné iránt. És ezt nem véletlenül mondom, mindkét világháború innen, e kontinensről indult. Más lenne a politikai zsargon?