Kihegyezett idő

Otthoni öregek szavajárása volt a „kihegyezett sors”, a „kihegyezett élet”, „kihegyezett idő”. A képszerű gondolkodás gyönyörű példáit fedezhetjük föl e kifejezésekben…
Énnekem különösen tetszik a „kihegyezett idő”: lovas hírnökök, gyorsfutárok érzékelhették igazán a fogyó idő jelentőségét. Talán a rohanás, vagy a fontos üzenet átadásának pillanatában. Csak sejtem, hogy a sportban a stafétafutást is azok találták ki, akik fölfogták, mit jelent az átadás, a váltás pillanata. Ők — a lovas hírnökök, gyorsfutárok utódai — figyelmeztetnek bennünket a „kihegyezett idő” jelentőségére, épp azzal, hogy megteremtették az atlétika eme ágazatát..
Az otthoni öregek, persze, nem a stafétafutás láttán alkották meg a képszerű kifejezést. Számukra „kihegyezett” volt minden olyan idő, amikor valami fontos ügyben változás történt. Itt egy időszerű példa: amikor múlófélben volt az esztendő, ők erre azt mondták: ez az év is kihegyeződött…
Egy fénykép van a kezem ügyében: a kivágott öreg fa tövén új hajtások nőnek. Az elaggott fa sorsa egészen kihegyeződött, de már nő a váltás. S mert ez a kép egyben jelkép is, hadd kapcsoljam most hozzá a kihegyeződött esztendő végéhez. Így talán könnyebb lesz fölfedezni az új hajtást, mely nem más, mint maga az új esztendő…

Bartha Árpád fotója

Forrás: Új Élet, 1977/24. szám