RÉGI FURFANGOK

Érdekes, hogyan tudta Apor István Teleki Mihályt, Erdély mindenható miniszterét lerészegíteni.
Teleki ugyanis nagyon kedvelte a bort, de nagyon is tartózkodott élvezésétől, mert ha egyszer belefogott az ivásba, addig fel nem hagyott vele, míg tökéletesen le nem itta magát. Őt, Naláczyt s egyéb jó embereit hívta meg ebédre Apor István. A pohárszékbe csak egy kristálypoharat létetett; azt borral tele töltve mondja:
„Én ezt arra köszönném, az ki elfogadná, inná meg a borát, az kristályt tenné el magának.”
Nyomban valaszolá Teleki: „Héjába mesterkedel koma, mert én bort, jól tudod, nem szoktam innya.”
Apor viszont feleli:
„Én uram, kegyelmedet nem kénálom, hanem azt, aki tőlem elveszi”.
Arra Naláczy a poharat kiürítve, azt a házigazda ígérete szerint szolgájával el is téteti.
Apor most annál még szebb kristálypoharat hozat, s újra kijelenti, aki a bort megissza, azé egyúttal a pohár is. Teleki most sem fogadja el, hanem Naláczy újra megissza a bort, s a poharat a maga számára elteszi.
Apor harmadszor hozat kristálypoharat, szebbet az előbbieknél, azt is színig borral tölti meg, s ajánlatát megint ismétli.
Naláczy már utána nyúl a pohárnak, amikor Teleki hirtelen elkapja: „Ezt, Isten engem úgy segéljen, nem veszed, elég már a két kristály, add ide koma, Apor István, megiszom.”
Kiitta a bort, a poharat meg a maga szolgájának adta át. És most gyorsan ürítette a házigazda által sűrű egymásutánban hozott poharakat.
Rettenetes italozás volt — mondja Apor Péter a maga krónikájában —, aznap senki a maga lábán haza nem mehetett, hanem hintóban vitték el a vendégeket.

Pécsi újság, 1893. december 27.

LESZOKTATTA!

Nagy pipás ember volt Szentiványi János fafűrészelő; felesége holmiját is elpipázta már az utóbbi időkben.
Nem volt más hátra, mint a végső kísérletet is megtenni, hogy a „pipabogár” leszokjék a szipákolásról. Kapta magát a szegény
asszony, s a pipába lőport töltött, erre pedig egy keskeny rétű dohányt tömött. A szenvedélyes pipás rágyújtott; de alig szippant kettőt, a lőpor felrobbant —, s emberünk mind a két szeme világát rögtön elveszíté.
A világtalanná lett ember jelenleg a kórházban búsul.

Pécsi lapok – 1. évf. 1. sz. (1882. január 1.)