A szerző munkája

Ott élsz a képen – bár
életrajzod, címed
rég megszökött a múzeumból.

Színed is megfakult.
Naponta restaurálom,
de kitartóan pattogzik a pigment.

Megmozdulsz esténként a mostoha
vásznon – még látom,
ha kikapcsolom a villanyáramot.
—————————————————
Mégis világít a festmény
a hátsó szoba vakondtúrásában;
tested még mindig rejtett szimbólum,
akár egy galambdúc forró lakosztálya.
– ez a természet átmosott rendje –
a repedt kavicsot kedve szerint
végigcsókolja vagy nyelve alatt őrzi
a magába roskadó emberevő szónok –
mint a kegyvesztett szív konok robaját.