In Memoriam Sir DIRK BOGARDE

Sir Dirk Bogarde május 9-én lépett le angolos eleganciával, de a világ filmvásznain örökkön él. Először a Spanyol kertészben láttam, zsenge koromban, és amikor felnőttként újranéztem cseppet sem értetlenkedtem néhai rajongásom miatt. Utolsóként Gustav von Aschenbachként köszönt rám, a Halál Velencében erkölcsös-erkölcstelen, önmagát elsorvasztó írójaként. Egyedülálló alakítás, az alapművel egyenrangú Visconti-alkotás, ahol Bogarde félelmetesen érzékelteti az öregedő, a Mahler-ötödik Adagiettójával aláfestett, a halál fuvallatát megszimatoló, és azt kihívó híresség ámokfutását.
A kettő közt volt még a Darling fiatal szerelmese, a Justine kulcsfigurája, a Gondnok, és hát a szerepek szerepe, Max, Az éjszakai portás, Liliana Cavani filmjében, 1974-ben. Nekem ebben tetszett leginkább, még novellát is írtam erről. A náci tiszt és a koncentrációs táborban fogva tartott lány időben ide-oda ugráló története nem mindennapi képet fest a szenvedély útvesztőiről. És a Bogarde-jelenség által életre hívott, „csupán” betűkből származó, de hús-vérré váló figurák itt köröznek a filmvilág halhatatlanjai között.

Az éjszakai portás c. filmben