kezdhetném azzal: a menny előtt
kerubok védik a bejáratot
a rajz szerint fegyveresek
bumeráng, nyílvessző, husáng, dorong
bot s tört csillag éles késeivel
bemenni nem lehet csak úgy szabadon

de milyen szép mögöttük a kékség!

a hússzív megdermedve térdel
lehet, hogy nem is őr, az ott! – kiáltja
míg maradék erejét összekapja

még nincs válasz, nincs bizonyosság
ez még csak a remény kapuja

s míg lent a földön sárgállik a tér
faforgácsokkal teleszórt a placc
leborotválva úszik a sziget
a várakozások tengerén

de jön a csavar, a titok nyitjáért
le kell merülni: ott a mély

A szerző grafikája