XXX

Oh, jöjj, enyhe szellő, reggel annyira meglepődtem,
A hír egy szép leányról a szívem majd’ összetörte

De ma éjjel álmomban eljött hozzám a vezérem
S gondterhelten összehúzta az eget énfölöttem

Egyik lábát megcsókoltam, mint illatos virágot,
Ahová csak talpát teszi, lesz az én drága földem.

Ábrándozni mindig szabad, az sohasem lehet bűn,
Szívemben bárki elfér, ha mondja: Vendégként jöttem.

Minden bajom és bánatom eltűnik azon nyomban
Ha magam elé képzelem, miként repdes örömben.

Bár nem tudom,mikor találkozunk, zokogok egyre,
De várom már szerelmem vidámságba öltözötten.

Kedvesem, meg ne sértődj, Kaszbij bárhogy is nevezzen,
Hadd tudják, mily erős kötelék volt közted s közöttem

XXX

Amikor írok, a világ titkait gyűjtöm egybe
S csak azon gondolkodom, e titkokat megfejtsem-e

Nappal esik, s mint éjjel sötét már az esti égbolt,
Éjjel gyertya ég. Nappal vérkönnyek hullnak szívemre

Ez évszakban sok a sötét, kevés a világos nap,
S ilyenkor a sápadt arc, gyenge test mindünk szégyene.

Parázs-forró ketrecébe zárva a szív sír, zokog.
Szelíd kéz érinti – szabadon röppen az egekbe

Ábránd-teli gondolatomra én nem panaszkodom,
Bár annyi rombolást okoz az én erős testemben.

Ha csak egy percig nem gondolsz oly rengeteg bajodra,
Már észre sem veszed a sok rombolást életedben.

Szulajmon a te sóhajod minden ember sóhaja
S én minden betegséget átélek betegségemben

XXX

Pár sort írtam kedvesemhez, ennyi tán neki elég,
Ha ő is ír, nekem az biztosan éppen úgy elég.

Könnycseppjeim, mint az áprilisi eső, zuhognak,
Sírnom kell most, mert szívemnek ennyi öröm nem elég

Hej, ember, ha nézem képed, mit itthagytál énnekem,
Úgy érzem, mintha bánatos sóhajod lenne e kép.

A barátom beteg, ez jobban fáj, mint bármi sértés,
Meggyógyult, hallom, kínokban már az én szívem sem ég.

Egyetlen vagyonom – egy oszlophoz kötözött szívem.
Hogy boldog lehessek és vidám, tennem sokat kell-e még?

Ha a lelket féreg rágja, férges lesz a szív hamar,
Akkor csak kérdezheted: valóban kell nekem e vég?

Ha kérdeznek, mondjam, jó utat mutattatok nekem,
Vagy Vándor, úttalan utakon tovább menjek-e még?

XXX

Ha titkod barátodnak mondod el, szívbe zárja,
Ha titkod ellenségednek mondod, titok nem marad.

A helyzeted ha látja bárki bűnösnek vél téged
És a te sok jogos panaszod szerinte csak hazug szavak.

Bármily rövid is legyen életed e nagy világban,
Bánatod, bajod, bárhol is légy, mindig bőven akad

Sokszor emberek között sem hagy el minket a bánat
Ezért van szívünkön oly gyakran fenn a súlyos lakat

A szívem örök tűz lángjai között hánykolódik.
Elég vagy megkeményedik mint formálható agyag?

Apám sóhajtott egy mélyet, anyám is felsóhajtott,
Az ereikben megállt a vér, torkukban a szavak

Én csak egy árva, névtelen beteges vándor vagyok,
S bármi jótett, mint erős szélvihar, magával ragad.

---

Fordította: Dabi István

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ