micsoda munka micsoda munka sosem értettem mi ebben a csuda kifigurázni az alkotást s rabszolgája lenni a műnek folyton nyesni kell, hogy túl ne nőjön keretén az istenadta szobra vagy fricska az Úrnak, ott fenn a mennyben?  vagy csak mutatja: ilyet is tud az ember? vagy tán épp azt mit tehet Ő velünk, emberekkel hiszen efemer minden alkotás elmúlik a tavasszal, nyárral, ősszel, téllel te is elmúlsz, szól az Úr, ember hát ne légy dőre, térj hozzám szeretettel látod, bármiből faraghatok újat ha te is tudsz ilyet s mire buzdítalak új embert faragtam belőled véremmel nem elírás, nem: bizony magamból faragtam élhetőt neked – (nk)